Trixie-Rick

Régóta ismertelek,

Barátként kezeltelek.
Elmentél messzire,
Várom, hogy vissza gyere.
Nem mondtam el mit érzek,
Hosszan telnek az éjek.
De most itt vagy újra,
Heves érzelem a szívem fúrja.
Nem hagylak el megint,
Együtt maradunk e szerint.

Lehetetlen már nem szeretni azt az embert, akit valaha mindennél jobban szerettél.

Hosszan tudnám sorolni, hogy mi zavar benne – de képtelen lennék elmagyarázni, hogy miért kedvelem mégis olyan nagyon-nagyon…

Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.

                    

Fáj a lét a létezés, a fekvés és az ébredés       
Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez,

azért mert nem vagy itt velem.

A szenvedély, melyen nem tudunk uralkodni, olyan, mint a lepke, mely a tűz fénye körül repked mindaddig, amíg halálra nem perzselődik.